Hüha, hát megérkeztem. Szóval itt fogok lakni a következő három hónapban. Az utca zajos is, zsúfolt is, de csak majd jó lesz! A kollégiumba nem könnyü bejutni, de épp jött ki egy srác, aki mondta, hogy a 2on van az iroda, oda menjek. Ott egy fiatal nő volt, aki nagyon kedves es segitőkész volt. Ellenőrizte az adataim a papírjain, 604. szoba, felkísért, csinált leltárt, körbe vezetett, megmutatta, mi hol van, ágynemüt hetente, pénteken, lehet tisztát kérni, minden hónap elsején, és 16án jönnek leltározni. Kaptam kulcsot, egyet a bejárathoz, egyet a szobához, meg egy mágnes kártyát, szintén a bejárathoz (dupla ajtó van), mindezért 30 eurot kellett fizetni, amit majd visszakapok, amikor elmegyek (Persze elismervény, vagy valami ilyesmi, az nincs.)

Kipakoltam, berendezkedtem, szoktam az új helyet, aztán lementem egy kicsit sétálni,feltérképeztem, hogy másnap milyen busszal, hogyan jutok be az egyetemre, aztán mivel az utazásban elfáradtam elég hamar lefeküdtem aludni. Minden olyan idegennek tünt, s ráadásul a koli is olyan üres.

Reggel nem keltem túl korán, kikászálódtam, összeszedtem magam, ettem pár falatot, aztán mindenféle papírokkal felszerelkezve nekilendültem az egyetemnek.

Az egyetem, a campus hatalmas, s igazából nem szép. Minden karnak önálló épülete van, a legtöbb épület legalább 4 emeletes, de van 8-9 emeletes is, olyan tipikus szoc épületek. Az Erasmus irodához tartozó buszmegállót még eltaláltam (mert az egyetemnek 4 buszmegallója van), de magát az irodát már nehezebben. Kb fél óra kérdezősködés után azért csak megtaláltam. Nem könnyü kérdezősködni, egyrészt mindenki rohan, másrészt nem általános az angol tudás, hamarabb beszélnek spanyolul, vagy olaszul.

Hát itt aztán nem voltak kedvesek! Mint egy szalagmunkás, hajtottak. Egyszerre többnek beszéltek, én egy német bölcsész, meg egy olasz fizikus lánnyal voltam együtt, kaptunk egy-egy papírt, amin le volt írva, hogy kapsz egy rakat papírt, s melyikkel mit kell tenned. Menj ide-oda, kérdés nincs, viszlát!
De azért You are welcome!

Mrs. Kotosi teljesen kiakadt, amikor közöltem, hogy December 16án hazamegyek, a kollégium miatt kérdezte, s elkezdett papolni, hogy akkor nem töltem le a 3 hónapot, s ez ellenkezik az Erasmus Socrates filozófiájával, meghogy akkor nem tudok vizsgázni, nem lesz elegendő kreditem… Hát igazából ez nem nagyon érdekelt, s senki nem fogta fel, hogy nekem nem kellenek a kreditek, csak az aláírások…
Az első papírt a Forestry secretiat-ra kellett vinni, ahol a titkárnő adott egy diákigazolvány, de betegkönyvet nem, mert elég az E111 kártya is, ami amúgy van nekem. Az angoljával volt némi kis probléma, mondhatni, nem igazán ment neki, de annyi kiderült, hogy a koordinátorom nem elérhető, talán holnap, talán jövő héten. No, innen kezdve, majdnem minden nap voltam bent, s kérdeztem, mikor lesz, majd szép lassan kiderült, hogy külföldön van, majd hogy csak később lesz. Nélküle nem tudok tárgyakat felvenni, meg regisztrálni. De itt mindenki azt mondja, hogy “don`t worry, just relax”. Ez annyira idegesít, hogy már attól aggódom, ha ezt mondják.

Aztán elküldtek a Student Clubba, hogy ott majd adnak mindenféle felvilágosítást, de ők csak annyit tudnak, hogy nem tudják, hol informálják az erasmusosokat, de ők legalább annyival előre lendítették az ügyeimet, hogy adtak ebédelős matricát a “passo”-ra. Innen kezdve minden hétköznap ebéd és vacsora ingyenes a menzán, márha éppen van menza, az állandósult sztrájkok miatt.

Az egyik Erasmus irodában kapott papírt a bankba kellett vinni, s azzal befizetni a koli díjat, az egészet egyszerre. Még a bankban sem lehet kártyával fizetni, az automatából kellett a pénzt felvenni! Ilyen nincs!

Internetezni se olyan egyszerü ám, mint otthon. Kiderítettem, hogy minden karnak a saját könyvtárában van a gépterem, igen am, de oda valami kód kell.

Atküldtek a központi könyvtárba, ahonnan visszaküldtek a titkarnőhoz vmi iskola látogatási papirért, aztán vissza a könyvtárba. Aztán át egy másik épületbe jelszóért, ahonnan megint vissza küldtek a titkarnőhoz, egy újabb papirért. Megkaptam a kódot, s mehettem újra a könyvtárba internetezni. Sikerült! Mintegy 2 óra ide-oda rohangálás, néhány fényképes igazolvány készítése és egy köteg papír átadása után…
Azt nem fogom megérteni, miért kell külön fényképes igazolvány a buszhoz, a könyvtárhoz, meg még nem tudom mihez, ha amúgy is van diákunk. Mindegy, görögök!

(majd még folyt. Köv., csak már megúntam a gépelést.)